-
Játékszenvedély
Bizonyára más is találkozott eme élettanítással: Tanuld meg az embereket szeretni és a tárgyakat használni! Nem pedig fordítva: a tárgyakat szeretni, s az embereket használni. Erre a minap egy érdekes példát fedeztem fel, a számítógépes játékhoz való vonzódás is erre alapul.
Elkezd az ember játszani valamivel. Foglalkozik vele sokat. Sok energiát fektet bele. Ha belejössz, akkor sikerélményed van. Ha káros is, de legalább feldobja a hangulatod. Bár kételkedem eme öröm értékét illetően is, de mivel játékokról beszélek, ahol mindennek csak adott valószínűsége van, így nem fog mindig menni a játék. Ez különösen igaz mondjuk egy játékgép esetében. Szegény illető belefektet egy csomó energiát és nem kapja meg viszonzásul a várt eredményt. És itt jön az elméletem. Ha gépként, ill. tárgyként kezelné, akkor max morogna kicsit és otthagyná, hogy ma ez sem megy.
De alanyunk nem így reagál. Egyre várja a viszonzást a belefektetett idejéért. Úgy jön le neki, hogy: "Ennyit sem érdemlek meg?" Csalódik a játékban. Ennek nyomán még több energiát és időt pazarol a gépbe. De itt sajnos nem működik a: "Minél többet adsz, annál többet kapsz." elmélet. Mi mégis viszonzást várunk a géptől, és nem tudjuk abbahagyni, amíg ezt meg nem kapjuk. Ami viszont továbbra is csak véletlenszerű reakció. Ez a folyamat végül szeretethiányt eredményez a játékosban, amitől magányos lesz. Az jön le számára, hogy nem is vagyunk méltőak, arra, hogy viszonzásul kapjunk valamit.
S itt már a szeretetről van szó! Itt már azt várja a játékosunk! Ilyenkor már, ha pénzben is játszott, nem a pénzt sajnálja, ami odaveszett, hanem magát. Hajlandó bedobni az összes pénzét a gépbe, neki már nem ez számít. Úgy érzi, többet kell tennie azért, hogy kapjon érte valamit és addig folytatja, míg van rá lehetősége. Ördögi kör ez.
Ennek néhány vonzatán gondolkodtam el kicsit. Egyrészt ha az én elmémben megszületett ez a gondolat, akkor mások is tisztában vannak ezzel. Nagyon is. Komoly marketing állhat a játékok mögött, akik arra hivatottak ügyelni, hogy a játék, ha sokat foglalkozol vele, akkor jutalmazzon téged. Egy-egy új térkép, autó, vagy tudomisén minek a formájában. Hogy vele játszon a gyerek sokáig.
Másrészt bizonyára ha hosszabb ideig van lehetősége belemerűlni eme világba, akkor az torzítani fogja az emberekhez való viszonyát is. Mivel úgyanúgy kezeli a gépet, ezért az emberektől is hasonló viselkedést fog elvárni.
Azaz az embertársaival is óvatos lesz, mivel az jött le neki korábban, hogy ő nem méltó a szeretetre. Szerencsétlen esetben akár teljesen el is zárkózhat a világtól, mivel "csalódott benne". S még fene tudja mit hozhat ki az emberből...
Ami ezt a folyamatot erősít(het)i, a szülő! Mert hogy is viselkednek manapság. Nincs idejük saját gyermekükre. Általában "fáradtak", de mindig találni fognak kifogást. Valahol ők is érzik, hogy ez nem helyes, ezért adnak neki pénzt, amit kemény munkával kerestek meg és azt hivatott jelképezni, hogy szeretetet kap a gyerek. De nagyon nem azt! Megveszi a pénzen a számítógépet, s a szülei ilyen irányú természetes viselkedése azt sugallja neki, hogy a gép az örömforrás. Így is fog hozzáállni. Onnan fogja várni azt, amit a szüleitől nem kap meg. A szeretetet! Ami ahhoz kell, hogy kiegyensúlyozott magabiztos lehessen az életben. Mert ez fontos, hogy az ember lélekben is egészségesen fejlődjön ki. De ezt onnan sohasem fogja megkapni. Hogy mi ennek a következménye, arról most nem akarok írni. Csak nézzetek szét magatok körül.
Talán nem is kell messzire menni pédáért. És ez társadalmilag elfogadott! Itt tart ez a mostani mindent tudó modern társadalom.